2024. május 22-25-ig iskolánk 37 hetedik osztályos tanulója 5 nevelő kíséretében vehetett részt erdélyi kiránduláson a HAT-KP-1-2023/1-001207 számú pályázat keretében. Az előkészítő foglalkozásra 2024. május 14-én került sor. Ezen a napon a gyerekek információt gyűjtöttek Erdély földrajzi elhelyezkedésével és történelmével kapcsolatban, valamint megvitatták a viselkedési szabályokat és interaktív feladatokat oldottak meg a Határtalanul! Barangoló digitális tartalomtár használatával.
2024. május 22-én a korai órákban indultunk Erdélybe. Fő céljaink voltak, hogy a gyerekek megismerjék a Hunyadi család Erdélyhez kapcsolódó történelmét, megismerkedjenek hasonló korú, határon túl élő magyar gyerekekkel, élményt szerezzenek Erdély természetföldrajzi és kulturális nevezetességei megtekintésével, megtapasztalják a határon túl élő magyarság helyeztét és erősödjön bennük a közösséghez tartozás érzése. Első megállónk Nagyvárad volt, ahol megtekintettük a püspöki palotát, a székesegyházat és az árkádos Kanokok-sort. A várat a buszos városnézés során tekintettük meg és hallgattunk meg róla érdekes információkat. Nagyvárad után Erdély kapujában a Király-hágónál tartottunk pihenőt. Harmadik állomásunk helyszíne Bánffyhunyad, ahol megtekintettük az egyik legrégebbi magyar református templomot. A nagy forgalom miatt Tordára sajnos már nem értünk oda a nyitva tartási időben, így Székelyszentlélekre vezetett utunk. Fáradtan érkeztünk meg a Becsali panzióhoz, de annál jobban esett az igazi finom székely vacsora.
A második napon a reggelit elfogyasztva izgatottan indultunk útnak, hiszen ezen a napon is sok élmény várt ránk. Először Szejkefürdőn tekintettük meg Orbán Balázs síremlékét. A híres székely író előtt koszorúzással tisztelegtünk, majd a gyerekek elénekelték a Székely himnuszt. Csodálatos élmény volt számukra a sírhoz vezető úton lévő székelykapuk látványa. Szejkefürdőről Csíkszentkirályra vezetett utunk, ahol már nagyon vártak bennünket a Vitos Mózes Általános Iskola tanulói és tanárai. Öröm volt látni, ahogy a gyerekek összebarátkoztak és jókat beszélgettek egymással, majd egy barátságos labdarúgó mérkőzésre is sor került vegyes csapatokkal. A látogatás végén szomorúan intettünk búcsút a csíkszentkirályi gyerekeknek és indultunk a Csíksomlyói kegytemplomba, ahol megtekintettük a csodákkal segítő Mária-szobrot. A kegytemplomot elhagyva lenyűgöző látvány tárult elénk a Békás-szoros sziklái között. Kis gyaloglást követően pedig a Gyilkos-tó partján gyönyörködtünk a kilátásban.
A harmadik napot is nagy izgalommal vártuk. Első állomásunk Farkaslaka, ahol Tamási Áron síremlékét tekintettük meg. Legnagyobb sajnálatunkra a parajdi sóbányát vízbetörés miatt az utazásunk előtti héten bizonytalan időre bezárták, így a sóbánya helyett a Sószorosba tettünk látogatást, ahol megcsodálhattuk a különféle felszíni sóformációkat és megkóstoltuk a sós források vizét. A szorosról, a bányáról, a só jótékony hatásairól és a sóból készült termékekről érdekes információkat hallottunk. A szoros megtekintése után Szovátára indultunk. A Medve-tó partján elfogyasztottuk úticsomag ebédünket, majd körbesétáltunk a tó partján, hogy felfedezzük a környéket. Visszaérve a hatalmas fenyőfák árnyékában jóízűen majszolták a gyerekek a desszertként szolgáló finom kürtőskalácsot. Visszafelé Korondon álltunk meg először. Fábián Viktória mutatta be nekünk családi gazdaságát. Szarvasmarhát és juhot tenyésztenek, a tejből pedig kézműves sajtműhelyt üzemeltet. A látogatás során a gyerekek megtudhatták, milyen feladatok ellátása szükséges egy gazdaságban, hogyan lesz a tejből sajt valamint mi a különbség a kézműves és az ipari sajtgyártás között. A gyerekek kóstolhattak mozzarella és juhsajtot, köménymagos, medvehagymás, lilahagymás, aszaltszilvás ízesítésben, fonott vagy kockázott tálalásban. Uzsonnára mindenki jóízűen majszolta a pályázat jóvoltából a termelőnél vásárolt tejből készült finomságokat. Miután jól tele ettük magunkat sajttal, meglátogattuk Tóvizi Csaba „mindenki sósbácsija” ismert helyi személyt, aki családjával a parajdi sóbányából származó só feldolgozásával foglalkozik. Sólámpát, sószappant, inhaláló sót, fürdő- és fűszersókat készítenek és értékesítenek a helyi boltjukban. Ezzel kapcsolatban hallgattuk meg előadását és láthattuk a gyakorlatban, mely nagyon érdekes volt a gyerekek számára, különösen, mikor a nagy sótömbök darabolása után, mindenkit tetőtő-talpig só borított. A sófeldolgozáson kívül a sós bácsi a só jótékony hatásaival is megismertetett bennünket. A szállásra visszaérve kézműves foglalkozás keretein belül üvegfestékkel díszítettük a fürdősó üvegét. A finom vacsora elfogyasztása után még maradt idő, hogy diákjaink a székelyszentléleki gyerekekkel is összebarátkozzanak és a közösségi oldalakon való elérhetőségek megadása mellett lefekvés előtt egy focimeccs is belefért az időbe.
A negyedik napon elérkezett a búcsú ideje. Mivel első nap nem sikerült a sóbányát megnézni, így utunk Tordára vezetett, ahol a só jótékony hatásaival és kialakulásának geológiai hátterével ismerkedtünk meg, miközben élményekkel teli időt töltöttünk 112 méter mélyen a föld alatt. Így azonban a nagy forgalom miatt, Kolozsvár megtekintésére már nem maradt idő. A terveink szerint Mátyás király előtt koszorúval szerettünk volna tisztelegni, így egy rövid előadást követően, a szülőfalujában Makkfalván koszorúztuk meg Dózsa György szobrát. 2024. május 25-én az esti órákban fáradtan, de sok új élménnyel értünk haza.
2024. május 28-án a zárófoglalkozáson útvonalrajz segítségével felelevenítettük a meglátogatott helyeket, a vállalkozó kedvű gyerekek elmesélték kedvenc élményeiket, majd egy kahoot kvíz segítségével mérték össze a tanulók, ki jegyezte meg legjobban a látottakat, hallottakat.