2025. május 19-23-ig iskolánk 45 hetedik osztályos tanulója 5 nevelő kíséretében vehetett részt erdélyi kiránduláson a HAT-KP-1-2024/1-000258 számú pályázat keretében. Az előkészítő foglalkozásra 2025. május 12-én került sor. Ezen a napon a gyerekek információt gyűjtöttek Erdély földrajzi elhelyezkedésével és történelmével kapcsolatban, valamint megvitatták a viselkedési szabályokat és interaktív feladatokat oldottak meg a Határtalanul! Barangoló digitális tartalomtár használatával.
2025. május 19-én kora reggel indultunk Erdélybe A só útján pályázatunk keretein belül. Fő céljaink voltak, hogy a tanulók tapasztalják meg egy másik országban élő szórvány magyarság életkörülményeit, közös élmények alapján éljék meg, hogy a kint élő fiatalok vágyai, érdeklődésük nem térnek el az övékétől. Kapcsolatok épüljenek a gyerekek illetve egy erdélyi magyar iskola tanulói között. Az iskolapadban tanult elméleti ismereteket alkalmazzák, integrálják a gyakorlatban. Komplex, személyes élményeket szerezzenek a tájegységgel, az erdélyi sóvidék nevezetességeivel kapcsolatban.
Első megállónk Nagyvárad volt, ahol megtekintettük a püspöki palotát, a székesegyházat és az árkádos Kanokok-sort. A várról a buszos városnézés során hallgattunk meg érdekes információkat. Nagyvárad után Erdély kapujában a Király-hágónál tartottunk pihenőt, majd Csucsán tekintettük meg a Boncza kastélyt, Ady Endre egykori lakhelyét. Harmadik állomásunk helyszíne Bánffyhunyad, ahol megtekintettük az egyik legrégebbi magyar református templomot. Innen már a szálláshelyre, Székelyszentlélekre vezetett utunk. Fáradtan érkeztünk meg a Becsali panzióhoz, de annál jobban esett az igazi finom székely vacsora.
A második napon a reggelit elfogyasztva izgatottan indultunk útnak, hiszen ezen a napon is sok élmény várt ránk. Először Csíkszentkirályra vezetett utunk, ahol már nagyon vártak bennünket a Vitos Mózes Általános Iskola tanulói és tanárai. Öröm volt látni, ahogy a gyerekek összebarátkoztak és jókat beszélgettek egymással, majd a közös éneklést követően egy barátságos labdarúgó mérkőzésre is sor került vegyes csapatokkal. A látogatás végén szomorúan intettünk búcsút a csíkszentkirályi gyerekeknek és indultunk a Csíksomlyói kegytemplomba, ahol megtekintettük a csodákkal segítő Mária-szobrot. Az előző napok kedvezőtlen időjárása és a rossz útviszonyok miatt sajnos Gyimesbükkre nem tudtunk elmenni, így a kegytemplomot elhagyva rövid túrával jutottunk el a Nyeregbe, a pünkösdi búcsú helyszínére, melyet a lelki békéje érdekében évről évre sok tízezer ember keres fel, vállalva fáradságot, anyagi kiadást. A dombok között a szép kilátás mellett megtekintettük a Makovecz Imre által tervezett Hármashalom-oltárt a pünkösdi szent misék helyszínét és történetet hallgattunk meg a legendás csatáról, mely szoros összefüggésben van a búcsújárás hagyományával.
A harmadik napot is nagy izgalommal vártuk. Első állomásunk Farkaslaka, ahol Tamási Áron síremlékét tekintettük meg. Legnagyobb sajnálatunkra a parajdi sóbányát vízbetörés miatt az utazásunk előtt bizonytalan időre bezárták, és a Korond patak áradása miatt a Sószorosba sem tudtunk lemenni, de út közben a szorosról, a bányáról, a só jótékony hatásairól és a sóból készült termékekről érdekes információkat hallottunk. A síremlék megtekintése után Szovátára indultunk. Körbesétáltunk a Medve – tó partján, felfedeztük a környéket. Visszaérve a Petőfi Sándor Park hatalmas fáinak árnyékában elfogyasztottuk úticsomag ebédünket és jóízűen majszoltuk a desszertként szolgáló finom kürtőskalácsot. Az ebédet követően a névadó költőre emlékeztünk, meghallgattunk néhány róla szóló, Erdéllyel kapcsolatos történetet, majd megkoszorúztuk a Bocskai Vince szobrászművész által készített mellszobrát. Visszafelé Korondon álltunk meg először. Fábián Viktória mutatta be nekünk családi gazdaságát. Szarvasmarhát és juhot tenyésztenek, a tejből pedig kézműves sajtműhelyt üzemeltet. A látogatás során a gyerekek megtudhatták, milyen feladatok ellátása szükséges egy gazdaságban, hogyan lesz a tejből sajt valamint mi a különbség a kézműves és az ipari sajtgyártás között. A gyerekek kóstolhattak mozzarella és juhsajtot, köménymagos, medvehagymás, lilahagymás, aszaltszilvás ízesítésben, fonott vagy kockázott tálalásban. Uzsonnára mindenki jóízűen falatozta a pályázat jóvoltából a termelőnél vásárolt tejből készült finomságokat. Miután jól tele ettük magunkat sajttal, meglátogattuk Tóvizi Csaba „mindenki sósbácsija” ismert helyi személyt, aki családjával a parajdi sóbányából származó só feldolgozásával foglalkozik. Sólámpát, sószappant, inhaláló sót, fürdő- és fűszersókat készítenek és értékesítenek a helyi boltjukban. Ezzel kapcsolatban hallgattuk meg előadását és láthattuk a gyakorlatban, mely nagyon érdekes volt a gyerekek számára, különösen, mikor a nagy sótömbök darabolása után, mindenkit tetőtő-talpig só borított. A sófeldolgozáson kívül a sós bácsi a só jótékony hatásaival is megismertetett bennünket. A szállásra visszaérve kézműves foglalkozás keretein belül üvegfestékkel díszítettük a fürdősó üvegét és megkóstolhattuk a híres kemencében sütött erdélyi pityókás kenyeret is. A finom vacsora elfogyasztása után még maradt idő, hogy diákjaink a székelyszentléleki gyerekekkel is összebarátkozzanak és a közösségi oldalakon való elérhetőségek megadása mellett lefekvés előtt egy focimeccs is belefért az időbe.
A negyedik napon először Szejkefürdőn tekintettük meg Orbán Balázs síremlékét. A híres székely író előtt koszorúzással tisztelegtünk. Csodálatos élmény volt számukra a sírhoz vezető úton lévő székelykapuk látványa. A székelykapukat elhagyva, a síremlék szomszédjában lévő Mini Transilvania Parkban jártunk körbe és tekintettük meg Erdély legfontosabb történelmi épületeinek kicsinyített mását. Közben „megismerkedtünk” a park megálmodói a Székelyföldi Legendárium csapata által életre keltett mesehősökkel. Rika és Zete a várakhoz, kastélyokhoz, templomokhoz kapcsolódó mondákat, legendákat „mesélték el” nekünk. Délután a gyerekek egyik legkedveltebb programja következett, séta a Békás-szorosban. A sétát a szoros után a Gyilkos-tó partján folytattuk, közben megismerkedtünk kialakulásával és az ehhez kapcsolódó legendával és a helyi büfében egy finom sült krumplit is elfogyasztottunk. A szállásra visszaérve, már vártak bennünket a helyi gyerekek egy utolsó közös beszélgetésre és focimérkőzésre.
Az ötödik nap utunk Tordára vezetett, ahol a só jótékony hatásaival és kialakulásának geológiai hátterével ismerkedtünk meg, miközben élményekkel teli időt töltöttünk 112 méter mélyen a föld alatt. A parajdi sóbánya zárva tartása miatt a tordai látogatottsága igen megnőtt. Sokat vártunk a bejutásra és a szokásosnál is lassabban tudtuk megnézni a bánya különböző látnivalóit, így Torockóra már sajnos nem maradt időnk. 2025. május 23-án az esti órákban fáradtan, de sok új élménnyel értünk haza.
2025. május 28-án a zárófoglalkozáson útvonalrajz segítségével felelevenítettük a meglátogatott helyeket, a vállalkozó kedvű gyerekek elmesélték kedvenc élményeiket, majd egy kahoot kvíz segítségével mérték össze a tanulók, ki jegyezte meg legjobban a látottakat, hallottakat.
