Comenius project- Törökország
1. nap
Az első nap az odautazás napja volt. Korán fel kellett kelnünk, hogy elérjük a repülőt. Szerencsére nem kellett sokat izgulni a reptéren, mert időben odaértünk, ugyanis kb. 10 órakor indult a gép mi pedig már 7-kor ott voltunk. A várakozás volt talán a legmegterhelőbb, már ha lehet így nevezni, mert az izgalom folyamatosan csak nőtt és nőtt.
Mikor beléptünk a gépbe az izgalom a tetőfokára hágott, hisz szerény létszámú küldöttségünk tagjai közül többen is voltak, akik még sosem utaztak repülővel. A felszállás előtti pillanatban még vettünk egy utolsó pillantást Magyarországra, majd elkezdtük élvezni az utazást. Hihetetlen kiszolgálásban volt részünk!
Ételt is kaptunk, ami hamar elfogyott. Ezen kívül gondoltak a szórakoztatásunkra is: kaptunk egy fülhallgatót, hogy egy kis zenével oldjuk a feszültséget. Ez a fülhallgató okozott némi félreértést, mert amikor osztották a kis zacskóban lévő fekete drótok rendkívül hasonlítottak a medvecukorra.
Mikor már láttuk az ablakból a tengert erős gyanú merült fel bennünk, hogy már nem járunk messze. Így is volt. Isztambul mellett repkedtünk. Addig-addig forgolódott a gép, míg meg nem pillantottuk a Boszporuszt és a hihetetlen mecseteket. Ezt a látványt meg bírtam volna szokni, de sajnos egy pillanat alatt ugyan, de zökkenőmentesen megtörtént a leszállás.
Miután kiszálltunk a gépből, szembesültünk azzal a tudattal, hogy mi most már Ázsiában vagyunk és ázsiai levegőt szívunk. A leszállást követően nem sokkal be is vittek minket az épületbe, ahol aztán felvehettük a csomagjainkat. Nekivágtunk a Nagyvilágnak.
Mivel Isztambulból a többi ország küldöttjeivel mentünk, akik később jöttek, így volt egy csomó szabadidőnk a reptéren, aminek Atatürk volt a neve. Valamivel el kellett ütni az időt, körülnéztünk és természetesen kipróbáltuk a törökországi gyorséttermek egyikét, amit már a török tanár úrral, Fatih-val tettünk meg. Ezek után már csak várni és várni kellett, míg nem megérkeztek a lengyelek, spanyolok és a portugálok.
Nagy nehezen bejutottunk az irtózatosan kicsi buszba, majd úticélul Yalovát céloztuk meg.
Útközben egy az ottlétünk alatt elengedhetetlen járművel, a komppal is utaztunk egy picikét. Majd este 10 körül megérkeztünk a várva várt városba: Yalovába. Itt a tanárok hotelje előtt vártak minket a fogadó családok. Ennél a pontnál mindenki izgatott volt, hogy vajon kikkel kell élnie 6 napon keresztül. Szerencsére mind a ketten jó családokhoz kerültünk. Innen pedig szétváltak útjaink és beindult a mókuskerék.
2.nap
A második nap már a családoknál kezdődött. A finom török reggeli után kivittek minket a tanárok hoteljéhez, ahol összevártuk a csoportot. Ezt követően elindultunk egy városnéző túrára. Az első megálló az úgynevezett Mozgó Villánál volt. Ennek a régi stílusú épületnek komoly története is van. Nem csod,a hisz Mustafa Kemal Atatürk élt itt, akit a törökök szinte istenként tisztelnek, mert ő volt az, akinek Törökország a mai képét köszönheti. Viszont sok jó tulajdonsága mellett súlyos tüdőbetegségben szenvedett. Kóros állapota miatt letelepedett Yalova mai helyén, ugyanis a tengeri levegő jó hatással volt a tüdejére. Természetesen nem élhetett egy ilyen rangos ember akárhol, ezért építtetett egy villát, ami mellesleg egy számára nagyon tetsző juharfa közvetlen közelségében épült. Addig teltek múltak az évek, míg a juharfa egyik ága el nem érte a házat. Ekkor merült fel a gondolat, hogy vágják le, de Atatürk annyira szerette ezt a kifejezetten különleges növényt, hogy nem csonkíttatta meg, hanem a villát rakatta arrébb. Ezért kapta a Mozgó Villa nevet. A villa után elsétáltunk egy az 1999. augusztus 17-én történt földrengés emlékére emelt műemlékhez, de útközben meghallottuk ittlétünk alatt megszólaló első imára hívást. Ami ebben a legfurcsább volt az az, hogy a kóbor kutyák is mintha imádkozni akartak volna. A furcsa ének után végül megérkeztünk az emlékműhöz. Ez egy dombba volt belevágva, ahol hatalmas sziklákba volt a több ezer eltűnt vagy meghalt személy neve. A kövek között két terembe be is tudtunk menni, ahol szörnyű képeket láthattunk a földrengés utáni városról. Később kiderült, hogy a híres, magyar mentőkutya: Mancs is itt tevékenykedett, aki hatalmas sikert aratott. Miután elhagytuk az emlékművet a közelben lévő városmúzeumhoz tettünk látogatást. Itt sok itteni művész művét, a város történetét és bemutatását ábrázoló kiállítást láthattunk. Ezt követően egy szintén Atatürk által alapított helyre mentünk: az úgynevezett Termálba. Ez egy erdő, ahol található egy forrás, egy vízesés és néhány épület. Ezen a helyen fogyaszthattuk el az ebédnek szánt ételt. Mivel egy kávézóban ettünk, a tanárok kipróbálhatták, hogy milyen a török kávé: állításuk szerint nem valami jó. A Termál után végre meglátogathattuk az iskolát, ahol üdvözlésképpen egy fára egy általunk leírt kívánságot akaszthattunk fel, majd megpillantottunk egy táblát, amire a projektben résztvevő nemzetek köszönései voltak felrakva. De ezután következett csak a java: bekísértek minket egy előadóterembe, ahol különféle műsorokkal és prezentációkkal lenyűgöztek minket. Ezzel vége is lett a napnak, így hazamentünk és izgatottan vártuk a harmadik napot.
3. nap
Izgalmas utazásunk harmadik napjának reggelén szokás szerint a hotelben gyülekezett minden delegáció. Hamar összegyűltünk, így máris indulhattunk. Először egy aranyos, kicsi épületbe mentünk, ahol kipróbálhattunk egy különleges művészetet, a márványozást. Egy színpadszerűségen próbálkozhattunk, teljesen amatőrként a szakmában. Kezdetnek egy nagy, négyzet alakú, gyantával teli edény elé álltunk, majd egy ecset és speciális festék segítségével színeket csepegtettünk a gyantára. A festék lassan elmosódott az edényben. Végül a színeket óvatosan, egy hurkapálcával húzogattuk vagy mintákat rajzoltunk bele. Majd nagy lapot terítettünk munkánkra és gyengéden végighúztuk az edény szélén. Egyszerre kíváncsisággal és izgalommal töltötték el az embert ezek a pillanatok majd mikor megláttad valakinek a művét, egyszerűen elaléltál a nem mindennapi látványtól. De napunk korántsem ért véget ezzel. Miután elhagytuk a márványozós épületet, elballagtunk a híres Papír Múzeumba, amelyet egy magyar ember alapított. Volt ott többnél több érdekfeszítő dokumentum és kép, amelyek törökül voltak, de az ügyes, helyi angol tanár, Fatih segített megérteni nekünk az ott leírtakat. A múzeum kijáratánál egy kis asztalkánál lehetett régi papírt készíteni, melyet Gyuszi is kipróbált. Nemsokára a busz már a múzeum előtt várt minket és megkezdhettük a beszállást. A busz egy Iznik nevű városba vitt minket ahol először egy Camii-ba mentünk be. Szétnéztünk és fényképeztünk, majd amikor kiléptünk onnan, egyből mentünk ebédelni. Az ebéd egy szokatlan szendvics volt, ami meg volt kenve olívabogyós krémmel. Miután az ebédet elfogyasztottuk, továbbindultunk várost nézni. A túra után pedig egy kisebb bazárban vásárolgattunk. Ezután visszaszálltunk a buszba, ami visszavitt minket a hotelhez és mindenki hazament aludni.
4. nap
A negyedik napon, mint minden reggel, a hotelnél volt a gyülekező. Amint mindenki megérkezett, beszálltunk a buszba, elindultunk és meg sem álltunk Isztanbulig. Az egész napot ebben a gyönyörű városban töltöttük. Először is egy kis épületbe érkeztünk meg ahol híres képek másolatát állították ki. Később ebéd után egy Modern Istanbul nevű Múzeumba mentünk ahol az ottani művészetek legtöbbjét megtekinthettük. Érdekes és kreatív ötleteknek lehettünk szemtanúi. Ezután egy szép Dzsámi felé vettük az irányt, de közben is voltak látnivalót a téren. Amikor a Dzsámihoz értünk le kellett vennünk a cipőnket, mert az egész Dzsámi padlóját szőnyeg borította. Később elértük számomra a nap fénypontját, ami a nagy Bazár volt. Az egész Bazár 61 utcából állt, amely 3000 üzletet foglal magába. Körülbelül 3 utcát néztünk meg, de ez is több mint másfél órába telt. A vásárlás után egy forgalmas út mellett álltunk, és vártuk a buszt. Egy örökkévalóságnak tűnt amíg megérkezett, de aztán a várakozásunk után megjelent a busz és egyből felrohantam rá. Már a buszon majdnem elaludtam, mert egész Isztanbulban forgalmi dugó volt. Majd órák után végre leszálltunk a buszról és hazagyalogoltunk és bedőltünk az ágyba.
5.nap
Az ötödik nap kicsit váratlanul indul, mert kivételesen nem a tanárok hoteljénél volt a találkozó, hanem egy másik iskolában, ahol már a spanyolok nélkül élveztük a programokat. Ebben az iskolában a kézműveskedés kapott jelentős szerepet. Itt két csoportra osztották a társaságot. A csoportokon belül 40-50 éves nőkhöz osztották be a személyeket. Ezzel be is indult a munka: mindenki festett, ragasztott és vágott. Sajnos a nagy élvezet miatt hamar eltelt az idő, de ami ezután következett az volt a fénypontja az egész napnak. A programban úgy volt megtervezve, hogy egy pár órás szabadidő a tanárainkkal, aztán záró ceremónia. Mivel ömlött az eső, egy bevásárlóközpontba mentünk. Itt vehettünk még néhány ajándékot, majd felmentünk az étkezős szintre, ahol rengeteg étterem fogadott minket. Mivel már úgyis éhesek voltunk, ezért kiválasztottunk egyet a sok közül, rendeltünk, majd vártunk. Az ételek török specialitások voltak és hihetetlenül finomak, arról már nem is beszélve, hogy egy bronzserleg alatt hozták ki. Rendkívül jóllaktunk, de mintha még ez sem lenne elég: elmentünk sütizni is. Ezzel már végleg megteltünk. Ezután nekivágtunk a sétának a záró ceremóniára. Szokásos módon sok érdekes előadás és váratlan módon mulatozás, melyben mi is részt vehettünk. Ezzel véget is ért az ötödik nap. A családoknál már kimerülten vártuk az utolsó napot.
6. nap
Az egész hét során a hatodik napon keltem a leghamarabb, mert reggel 6-ra a hotelnél kellett lenni. Elbúcsúztunk, majd el is indultunk a busszal Isztanbulba. Reggel nem volt akkora dugó mint szokott lenni, a megszokottnál gyorsabban eljutottunk a repülőtérre. Hamar fel is szálltunk a számunkra ideális gépre. Nem kellett sok idő és a gép már magasan repült a felhők fölött. Sosem felejtem el azt a látványt. Mintha mindent hó borítana és a nap erősebben sütne, mint valaha. De az ellátás a gépen is nagyon jó volt. Mikor már nem voltunk annyira messze a célállomástól, megpillantottuk a gyönyörű Kárpátokat, amik kimagaslottak a felhők közül, a tetejüket tényleg hó fedte. Elképesztő volt élőben látni ezt. Majd a gyönyörűségtől elaléltan szálltam le a gépről megérkezéskor. Itthon igyekeztem mindent elmesélni a családomnak a csodálatos hétről.
Írta: Balázs Hanna és Erdélyi Gyula
PPT bemutató letöltése: Törökország(Yalova)
