A Sodrás Népzenei Kisegyüttes fellépeseink, táncházaink állandó kísérőzenekara. Az együttes saját honlapja: http://www.sodraszene.extra.hu/

Tagjai: Juhászné Antal Gabriella - prímás Móráné Seres Katalin - prímás Mikes István - brácsás Patonay Mihály - nagybőgős Kormány Roland - brácsás

A Sodrás Népzenei Kisegyüttest 3 lelkes zenész alapította 1982-ben a felívelő táncházmozgalom és a tiszta népzene iránti lelkes szeretet hatására.

Alapítói: Antal Gabriella (azóta Juhászné Antal Gabriella) ki hegedűjével és csodálatos énekhangjával korábban az észak amerikai country zene ihletett tolmácsolója és jó ideig, párhuzamosan klasszikus zenét is játszott a szolnoki szinfónikusoknál.

Mikes István zongoristaként kezdte, majd, egy délszláv zenekarban ismerkedett meg a népzenével. Az együttesben  brácsázni kezdett, és nagy akaraterővel lett a számára szokatlan hangszer szakavatott kezelője.

Patonay Mihály korábban szintén zongoristaként és basszusgitárosként jeleskedett, a zenekarban a nagybőgő mesterévé képezte magát.

A zenekarhoz csatlakozott 1984-ben szegedi zenekarából idesodródva Móráné Seres Katalin, aki autentikus hegedűjátékával és káprázatos hangjával emelte a zenekar színvonalát.

(A zenekar jelenlegi felállásban - utánpótlás gyermekzenészekkel)

Hosszú gyakorlások, zenehallgatások, és tanfolyamok után két év alatt a zenekar már táncházakat tartott Szolnokon és a környező településeken, a helyi fiatalság nagy örömére. Néhány év után stílusváltás érdekében a Szolnoki Tisza Táncegyüttes felkérte több külföldi útján a tánckar kiséretére. Így jutottak el pályafutásuk legemlékezetesebb fesztiváljára a lengyelországi Zielena Gorába, és a felejthetetlen japán turnéra 1984-ben. Ekkor kérték fel a zenekart a szolnoki Szigligeti Színházban akkor játszott Ion Caragiale: Elveszett levél című darabjában a zenei kíséretek előadására.

Az elkövetkező években a különböző elképzelések, és a számtalan felkérés miatt a zenekar több zenész közreműködésével több formációt is kialakított, mely amorf állapot a mai napig tartja magát, de a mag megmaradt. Velük zenélt több-kevesebb ideig Csongrádról Oláh Márta brácsán, Törökszentmiklósról Kucsera Barbara hegedűn, Budai József bőgőn, Kormány Roland brácsán, és sokan mások.

A zenekar ez eltelt évtizedekben országosan ismertté vált. Főleg a gyermek néptáncegyütteseket, úgy mint a szolnoki Vadvirág, Tallinnka és Corvinka együtteseket de a Szolnoki Tisza Táncegyüttest, és a környékbeli települések: Törökszentmiklós, Martfű, Mezőberény, stb. felnőtt néptáncegyütteseit is kiséri.

Sikerrel vettek részt számtalan elismerést begyűjtve az országos, szolnoki és zalaegerszegi n éptáncfesztiválokon. Az együttesekkel az említett Japánon és lengyelhonon kívül bejárták csaknem, egész Európát. Többször muzsikáltak Német-, Olasz-, Török-, Francia-, Görög-, Észt-, és Lettországban Erdélyben, Litvániában, Belgiumban, Makedóniában, Ukrajnában, valamint a valamikori Jugoszláviában.

Az utóbbi években kialakult stílusukkal, érett zenéjükkel a táncegyüttesek zenei kisérete, és táncházak tartása mellett elsősorban a Szandaszőlősi Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és a Vadvirág Gyermek N éptáncegyüttes zenei irányítását, ifjú zenészek képzését végzik, belemerülve a csodálatos népzenei világ kutatásába, és autentikus megőrzésébe.

A zenekar 2008. január 22-én Szolnok Város Kulturális Díja kitüntetésben részesült.